Nagykanizsa képes ipartörténete

Ez a forrásközlő és alapvető, ellenőrzött információkat közzétevő adatbázis abban segíti a város, térség lakóit, kutatóit, hogy együtt meg tudjuk őrizni ipartörténetünk még fennmaradt emlékeit. A nagykanizsai iparvállalatokról, ipari üzemekről szóló dokumentumok (fotók, szövegek) egy része a Halis István Városi Könyvtár gyűjteményének része. Köszönöm mindazoknak, akik ránk, a könyvtárra és rajtunk keresztül a jövő nemzedékeire hagyták fotóikat, dokumentumaikat. Amennyiben tulajdonosa hozzájárult, digitálisan közzé is tesszük ezeket. Más része saját levéltári, korabeli sajtóban végzett kutatásom eredménye, ez esetben közlöm a forrásadatokat. Sokat idézek az alábbi fontos adatbázisból, amelyeket más témákban is érdemes felkeresni:
- Ha volt a vállalatnak 1945 előtti előzménye, többnyire  megtalálhatóak Tarnóczky Attila Hol, mi. Kanizsai házak és lakói című adatbázisában az egyes házakhoz, telephelyekhez kapcsolódóan, sok eseten említve 1945 utáni eseményeket is.
- Nagykanizsa ipartörténetének 1945 előtti fontosabb eseményeiről Kaposi Zoltán tanulmányát ajánlom, mely olvasható, letölthető az alábbi linkről: Kaposi Zoltán: Nagykanizsa gazdasági fejlődése (1850-1945) Nagykanizsa. Városi Monográfia III. kötet, Nagykanizsa, 2014. 99-250. oldal. (Amikor erre a tanulmányra utalok, röviden teszem, így: Kaposi 2014). A szerző a Mindentudás Nagykanizsai Egyeteme előadássorozatban is tartott előadást erről, mely itt tekinthető meg).
- A könyvtár nagykar.hu honlapján elérhető az 1945 előtti zalai újságok digitális gyűjteménye. Mindenki számára érdemes böngészni, s ugyanennyire fontosak az országos adatbázisok, köztük az Arcanum Digitális Tudománytár, melyet 2023-ban teljes hozzáféréssel lehet használni a Halis István Városi Könyvtár Kálvin téri épületében, és a Hungaricana Közgyűjteményi portál. 
- Érdemes fellapozni a Kanizsai Enciklopédia-t (Nagykanizsa, B. Z. Lapkiadó Kft, 1999) is.
- Az itt közölt képeken kívül sok fotó látható a nagykanizsai üzemek életéből a Thúry György Múzeum helytörténeti digitális gyűjteményében és az MTI/MTVA archívumában.

Fontos feladata a könyvtárnak, hogy az interneten szabadon hozzáférhető nagykanizsai vonatkozású képeket, dokumentumokat, információkat is archiválja, rendszerezze, ellenőrizze és közzétegye, ez az ipartörténet esetében is így van.

Az adatbázis soha nem lesz, lehet teljes, de – reményeim, reményeink szerint – egyre bővül és egyre pontosabb információkat ad. Ha Ön, kedves Olvasó, szívesen hozzájárulna e gyűjteményhez eredeti dokumentumokkal vagy azok digitális másolataival, keressen bátran bennünket a szerkesztő vagy a Könyvtár elérhetőségein! Amennyiben mi digitalizáljuk a képeket, szívesen készítünk Önöknek is digitális másolatot.

Az adatbázis használatához: Itt, a főoldalon az üzemek iparáganként csoportosítva szerepelnek. Az üzemek nevei után a külkönböző hivatalos és nem hivatalos, de Nagykanizsán általánosan használt névváltozatok olvashatók. Mindegyik elnevezés, ha kék-lila színű, egyben link is, mely az üzemről szóló bővebb ismertetőhöz vezet el. Ha  csak pár sornyi az ismertetés, az itt, a főlapon olvasható. Ha a szövegben látható kék-lila szín, akkor az is link, mely további adatbázisokhoz kalauzol el. Dőlt betűvel a forrásoknól idézett szó szerinti idézeteket közöltem. 

A honlap folyamatos gondozásában részt vettek kanizsai középiskolás diákok is: Födő Emma Stefánia, Nagy Tifani, Völgyi Virág, Boros Milán.

Kellemes böngészést, múltidézést, kutatást kívánok:

Kardos Ferenc szerkesztő, kardosferenc@gmail.com, +36-30-6287268

Bútorgyártás, asztalosipar

Kanizsa Bútorgyár (1951–1998). A kefegyárból 1951-ben alakult, már szekrényeket, iskolabútorokat, konyhabútorokat gyártó Nagykanizsai Fatömegcikkipari Vállalat (1958. október 1-jétől Nagykanizsai Faipari Vállalat néven) 1962. január 1-jével egyesült a Nagykanizsai Vegyesipari és Javító Vállalattal Zala megyei Bútor- és Faipari Vállalat néven. 1963. január 1-jétől neve Nagykanizsai Bútor- és Faipari Vállalatra változott. 1990-ben Kanizsa Trend Kft. néven kivált belőle a nyereségessé tehető kárpitos részleg (forrás: Kanizsa enciklopédia). A bútorgyár 1995-ban már nem termelt, 1998-ban szűnt meg. 

Pálmöb Asztalosipari és Kereskedelmi Kft., 1992-ben alakult társaság. Alapítói: Páli László és további 2 fő. Tulajdonosok az alapítók. Fő profilja a bútorgyártás.

Élelmiszeripar

Bonbonetti Kft. (Kenyérgyár)

Dreher Sörgyárak Rt Nagykanizsai Sörgyára

Dunántúli Szeszgyárosok Szeszfinomító Zrt (Szeszgyár, Likőrgyár)

Pátria pótkávégyár (1905-1933)

Király Serfőzde RT (1893-1945)

Magyar Országos Söripari Vállalat Nagykanizsai Sörgyára (1945-1999)

Trans Danubius Egyesült Gőzmalom RT

Zala megyei Sütőipari Vállalat Nagykanizsai üzemcsoport (Kenyérgyár)

Zala megyei Szesz- és Szikvízipari Vállalat Nagykanizsai Szikvíz- és Jégüzem

Zala megyei Tejipari Vállalat Nagykanizsai Üzeme (Tejgyár)

Építőipar, épületgépészet. Téglagyártás

Építőgépgyártó Vállalat nagykanizsai üzeme ÉPGÉP

Herkules Téglagyár

Stern Téglagyár

Fémipar, gépgyártás:

Bicskagyár (SZELA Bauer és Társa Fa- és Fémárugyár)

Első Nagykanizsai Gépgyár, Kazánkovács, Vas- és Érczöntöde. 1893-ban alapította Hirschl (Harkányi) Ede és Bachrach Gyula, hamar leállt. 1902-ben újraindult, majd megvásárolta a Merkur Vasművek Rt. Az üzemről bővebben a Nagykanizsa monográfia III. kötetében Kaposi Zoltán tanulmányában olvasható, innen idéztem.

Fém- és Játékárugyár (1908–1920). Fonyó Mihály és a Spitzer Ernő, Spitzer Samu, Spitzer Lajos és Spitzer Zsigmond alapította 1908-ban. Fonyó helyére már az alapítás évében Steiner József, a Centrál (Központ) kávéház társtulajdonosa került. Ismert telephelyei: Király utca, Zárda utca 5. (jelenleg a Szent József plébánia épülete)

Merkur Vasművek Rt. (Merkúr kocsitengelygyár) 1901-ben alapította Joszifivics Milivoj kereskedő és Fasching Károly mérnök az Első Nagykanizsai Gépgyár, Kazánkovács, Vas- és Érczöntödét megvásárolva és újraindítva. Az üzemről bővebben a Nagykanizsa monográfia III. kötetében Kaposi Zoltán tanulmányában olvasható, innen idéztem.

Mezőgép. Porr Jenő üzeme 1931-ben a Teleki utca 6, 1937-ben már a Király utca 4. sz telken működött.

Nagykanizsai Fémárugyár. Hirschler Ferenc alapította 1924 elején. Az év végén aztán továbbadta cégét üzemvezetőjének, Szegő Mór 1901-ben született fiának, Szegő Lászlónak, az ő cége volt a közkeletű nevén Bicskagyár.

Nagykanizsai Finommechanikai Vállalat (elődje a Nagykanizsai Müszaki Javitó Vállalat) 1951-1965

Zalamegyei Vasipari Vállalal. A vállalat az államosítás során jött létre, és 1976-ban beolvadt az Építőgépgyártó Vállalat (ÉPGÉP) nagykanizsai gyáregységébe. A Király utcai (akkoriban Somogyi Béla utcai) telepen működött a vállalat Nagykanizsai Vasöntödéje, melyet szinté az ÉPGÉP vett át.

Fényforrásgyártás

Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. Nagykanizsai Fényforrásgyára (Egyesült Izzó; Tungsram; GE Tungsram)

Olaj- és gázipar

Dunántúli Kőolajipari Gépgyár (DKG)

DKG-EAST Olaj- és Gázipari Berendezéseket Gyártó Rt.

Középdunántúli Gázszolgáltató és Szerelő Vállalat (KÖGÁZ)

Magyar Amekrikai Olajipari Társaság (MAORT)

OKGT Dunántúli Kutató és Feltáró Üzeme (Fúrás)

Vegyipar

Első Nagykanizsai „Concordia” Sütő és Sajtolt Élesztő Gyár (Élesztőgyár). Herczeg Sándor 1887-ben a Nagykanizsa, Király utca 4. szám alatt élesztőgyárat működtetett 1893-ig. Ekkor gyufagyárat akart nyitni itt Strém Dezsőné. Erről rövid hír jelent meg a Vegyipar 1904-es (3.) évfolyam 116. számában (6. oldal). Az épületet már lebontották, ma a KÖGÁZ épülete áll rajta. 

Üveggyártás

Nagykanizsai Üveggyár RT (1943-1948)

Vegyiüveg RT (1947)

Üvegipari Művek Nagykanizsai Üveggyára (1948-2006)

Egyesült Izzó (és utódai) Üveggyára (1974-2022)

Vízügyi vállalkozások

CWG Hungary Kft

Dél-dunántúli Vízügyi Építő Kft

Hidrofilt Vízkezelést Tervező és Kivitelező Kft. A HIDROFILT Kft.-t 1990 januárjában alapították magyar szakemberek víz és ipari szennyvízkezelési feladatok magas színvonalú megoldására. Az alapító tagok (egyben tulajdonosok) a rendszerváltás előtt az állami alapítású Nagykanizsai Finommechanikai Vállalatnál illetve annak jogutódainál voltak alkalmazásban. A Finommechanikai Vállalat a kis-közepes méretű víz és ipari szennyvízkezelő rendszerek kijelölt gyártója és szállítója volt Kelet-Európa területére.(A cég honlapja: hidrofil.hu)

Egyéb, eszközöket gyártó kisebb üzemek

Esernyőgyár

Gyufagyár

Kefegyárak 

Kardos és Társa kefe, ecset és cirokseprű gyár. Kardos Sándor 1901-ben alapított, az Ady utca 6. szám alatt működő, kisipari cége fokozatosan bővítette termelését és dolgozói számát. 1906-ban betéti társasággá alakultak. 1907-ben itt építtették fel Kardos és Társa kefe, ecset és cirokseprű gyárát. Szemere utca 4. Frank Jenő 1910-ben létesített „sodronykefe” (drótkefe) üzemet, majd átvette a céget Kardos Sándoréktól, amely 1945-ig Frank és Társai Kefegyára nevet viselte. Frankéknak a Fő út 5. szám alatt, a "hercegi várban" volt kefeboltja is.

1920-tól termelt egy másik, kisebb üzem is a városban, amely seprűk, kefék, ecsetek, esernyők gyártásával foglalkozott, „Hungária seprő-, kefe-, meszelő- és ecsetárugyár” néven. Az 1919-es alapítói közül Kreiner Gyula (hatvan évesen, 1922-ben halt meg) kereskedő és Wolf Lipót (ötvenkilenc esztendősen, 1927-ben hunyt el) személyéről tudok. Bérelt helyiségekben működött; e helyen is.

1945-től az 1949 júliusi államosításig Waldhauser Sándor és Társai Kefeüzeme néven volt a piacon. Ezután Nagykanizsai Kefegyár Nemzeti Vállalat néven a Budapesti Kefe- és Seprőipari Egyesülés egységeként működött az évtizedek óta bevált termelési profillal. 1951 júliusában vette át a Zala megyei Tanács VB. és ekkortól Nagykanizsai Fatömegcikkipari Vállalat néven üzemelt tovább. (Hol, mi; Kanizsai Enciklopédia)

Mérleggyár. Hartmann Ignác üzeme, mely a Király utca 4. sz telken működött a 19. század végén.