Bútorgyár Nagykanizsán

A bútorgyár épületei a Szemere utcában:

Szócikk a Kanizsa enciklopédiából:

Kanizsa Bútorgyár, 1962. január 1-jén a Nagykanizsai Faipari Vállalat és a Nagykanizsai Vegyesipari és Javító Vállalat összevonásával alakult gyár. Jogelődje Frank Jenő 1910-ben a városban létesített kefegyára volt, amely 1945-ig Frank és Társai Kefegyára, 1945-től az 1949 júliusi államosításig Waldhauser Sándor és Társai Kefeüzeme néven volt a piacon. Ezután Nagykanizsai Kefegyár Nemzeti Vállalat néven a Budapesti Kefe- és Seprőipari Egyesülés egységeként működött az évtizedek óta bevált termelési profillal. 1951 júliusában vette át a Zala megyei Tanács VB. és ekkortól Nagykanizsai Fatömegcikkipari Vállalat néven üzemelt tovább, most már megváltoztatott termelési profillal. Megkezdődött a szekrény gyártás, az iskolabútor és a konyhabútor gyártás. Miután az asztalosipari tevékenység túlsúlyba került, 1958. október 1-jén neve Nagykanizsai Faipari Vállalatra változott, s ez maradt az 1962-es egyesülésig.
Nagykanizsa Városi Tanács VB. 1952 augusztusában asztalos, famegmunkáló, bádogos, villanyszerelő, köszörűs, üveges, festő- és mázoló, képkeretező, lakatos, kárpitos, szabó, vízvezetékszerelő és építő részlegek megalakításával létrehozta a Nagykanizsai Vegyesipari és Javító Vállalatot. Később megszüntették a köszörűs részleget, új részlegként pedig fényképész-részleget hoztak létre. A város különböző helyén, 21 fős munkáslétszámmal működő részlegek csak korszerűsítéssel tudtak életképesek maradni, amely az ötvenes évek végén, erőteljes létszámfejlődés mellett be is következett.
A két vállalat 1962. január 1-jével egyesült Zala megyei Bútor- és Faipari Vállalat néven, ami 1963. január 1-jén Nagykanizsai Bútor- és Faipari Vállalatra változott. Ez pedig jelentős profiltisztítással járt együtt, melynek súlypontja a bútorgyártásra helyeződött. A többi részleget sem szüntették meg, hanem átvette a Zalaegerszegi Kötött- és Kézműipari Vállalat, a Nagykanizsai Finommechanikai Vállalat és a Nagy-kanizsai Szolgáltató Vállalat. A bútorgyár három év alatt kiépítette Szemere utcai telephelyét, s ezután indult meg minőségi termelése, és térhódítása a bútoripari piacon. Az 1980-as évek közepére azonban a kor színvonalától elmaradt technológia és a belföldi piac beszűkülése miatt a gyár veszteségessé vált. Ekkor még több mint 1300-an dolgoztak itt. 1990-ben Kanizsa Trend Kft. néven kivált belőle a nyereségessé tehető kárpitos részleg. A veszteségek egyre halmozódtak. A privatizációs kísérletek nem sikerültek, emiatt 1995 tavaszán elárverezték a gyárat. A felszámolási eljárás 1995 nyarán vált jogerőssé és 1998 végén fejeződött be teljesen. (H. I.)

A bútortervező Tóth Tibor a Kanizsa Bútorgyár tervezőjeként alkotásain a korszerű formaalakítási elvek, a funkcionalitás és a kényelem összeegyeztetésén fáradozott. (Kanizsa enciklopédia)