Az ÉPGÉP a sajtóban   

 vissza 

 Zalai Hírlap, 1976. december 30. 

Az ÉPGÉP Vállalat vette át a MEZŐGÉP 3. gyárát. Munkásgyűlés Palinban

Munkásgyűlést tartottak a Somogy — Zala megyei MEZŐGÉP Vállalat 3. számú gyáregységében, Nagykanizsa — Palinban, ahol a gyár további sorsáról tájékoztatták a dolgozókat.
Boros József, a MEZŐGÉP kaposvári központjának igazgatója bejelentette, hogy január 1-től új szervezeti keretek között dolgozik majd a palini gyáregység, amelyet átadnak a budapesti központú Építőgépgyártó Vállalatnak. (Mint ismeretes, az ÉPGÉP vette át egy hónappal ezelőtt a Vasipari Vállalatot is.) Az igazgató elmondta, hogy kevés anyagi eszközük van a szétszórt, kis gyáregységek fejlesztésére, s azok jövője egy nagyobb egységhez csatlakozva biztatóbb, hiszen a népgazdaság számára hatékonyabb munkát tudnak kifejteni egy koncentráltabb termelési egység keretei között. Megköszönte az igazgató a gyáregység dolgozóinak több évtizedes munkáját.
A gyáregység jövőjéről Jablonkai István, az ÉPGÉP vezérigazgatója elmondta, hogy profilváltásként a palini egység építőipari gépek gyártására rendezkedik be, felvonókat, betonvágókat, betonvas-hajlítókat, géplapátokat, kis konténereket készítenek majd Palinban. Ehhez rekontsrukciót hajtanak végre, felújítják a termelőeszközöket, s 1978-ban új csarnokot építenek, 1979-ig mintegy 203 milliós beruházást valósítanak meg.
Többek között bejelentette a vezérigazgató, hogy a dolgozók minden eddig szerzett jogukat továbbra is megtartják, s a kollektív szerződésben érvényben marad. Az új évben a gyáregység dolgozói átlagosan 4,5 százalékos bérfejlesztésben részesülnek

 Magyar Hírlap, 1977. február 20. 

Játék a kazánokkal. A vállalatot negyvenmillióért eladták — Ez lenne a szelektív iparpolitika ?

Tavaly ősszel füstibe ment a magyar—osztrák kazánkooperáció, de a jobb sorsra érdemes ügy folytatódik ...
Január elsejétől az Építőgépgyártó Vállalathoz tartozik a Nagykanizsai Vasipari Vállalat Ebben a három éve húzódó — már-már tragikomikus történetben —, az ÉPGÉP gazdasági igazgatója képviseli az első határozott álláspontot: „Egy év alatt átállítjuk a nagykanizsaiakat az építőgép-alkatrészek gyártására, javítására. Idővel ez a gyáregység lesz a szervizbázisunk. Megvásároltuk Palint is: itt kialakítjuk 203 milliós fejlesztéssel a központot, de a vállalat régebbi telepét is megtartjuk, lesz munkájuk tehát az öntőknek is.”

Senkinek sem hittek

Kesernyés szájízzel hallgatom Mátai Józsefet, a nagykanizsai vállalat igazgatóját. Tavaly lelkes volt most érthetően rezignált:
— Késve, szóbeszédekből értesültünk mindenről, végig bizonytalanságban éltünk. Erőnket a remélt kooperációra és a fejlesztésre szórtuk, kevesebb időnk jutott a hagyományos profil gondozására. Nem tudtuk, keressünk-e partnereket a régi termékek átadásához, vagy foglalkozzunk inkább termelésükkel?! Közben rémhírek is elterjedtek... A dolgozók senkinek se hittek, s tömegesen kiléptek... Ez is, meg a tanulmányterv, és a palin „raktározás” tovább mérsékelte nyereségünket, a tavalyi évet veszteséggel zártuk ... A veszteség egyik, talán legnyomósabb oka, a ma is Palinban heverő 27 vagonnyi gépben, a leszerelt nyugatnémet öntöde maradványaiban kereshető.
— Tegyük fel, létrejön a fejlesztés. A rozsda nem ette meg az elmúlt idő alatt a berendezéseket?
— Rég fedett helyre kellett volna vinni az egész rakományt, mert kint nagyon gyorsan tönkremennek. A külföldi cég állítja, hogy bármikor üzembe helyezi a formaszekrénysort. De győződjön meg a valóságról a saját szemével.
Kimegyünk a palini telepre. A látvány lehangoló. A vékony műanyagfóliával letakart értékes berendezések egymásra dobálva, a sáros, havas földön hevernek. Van, amelyikről a szél levitte a borítást, és most pucéran áll a hóban-fagyban...
— Eredetileg arról volt szó, hogy néhány hónap múlva hozzákezdhetünk a beruházáshoz. Különben nem vállaltuk volna a kockázatot — jegyzi meg ismét Mátai József.
Az igazgató joggal keserű. A több éves huzavona sokféle találgatásra adott okot, akadtak,
akik nem nézték jó szemmel a szokatlan ügyet, a kockázatvállalást. Följelentették a szereplőket , ám a rendőrségi vizsgálat lezárult. Megállapította: jogilag senki sem vonható felelősségre, de a kooperáció „bonyolítása” nem fest éppen dicséretes képet egyetlen részvevőről sem!
— Hogyan kerültek végül is az EPGÉP-hez?
— A megyei tanács — még mielőtt eldőlt volna a kooperáció sorsa — árusítani kezdett bennünket. Én kilencig számoltam a vevőket, aztán abbahagytam. Volt olyan nap, hogy kéthárom vállalattól is jártak nálunk. Mindent körbenéztek, s gondolhatja, milyen hangulatot keltett mindez, miként befolyásolta a kooperációs tárgyalásokat!
— Mi a véleménye az átszervezésről?
— Nem vagyok presztízsember: iparpolitikailag érthető, ha hosszú távon gazdaságos profilt akarnak kialakítani ennél a vállalatnál. De nem így, „aki kapja, marja” alapon! Aggódom termékeink sorsáért is, mert nem látok garanciát a méltányos rendezésre. Termékeink szinte kizárólag lakossági keresletet elégítenek ki. Nemrég például — próbaként — leálltunk a nem gazdaságos faipari fúrók gyártásáról. Mondták, majd importálják, így lett — csak az importfúrók ára a miénknél négyszer-ötször többe kerül, így mi is „gazdaságosak” lettünk volna...

Jó lesz turistaszállónak...

Miért „szakadt el” vállalatától a Zala megyei Tanács?
— A kazánkooperációban mi fantáziát láttunk, s ameddig lehetett, támogattuk is a vállalatot — mondja Zsoldos Lajos, az ipari osztály vezetője. Az ésszerű munkaerő-gazdálkodásra, a szelektív iparpolitikára hivatkozik. Végső érve: ez a vállalat már régen megérett a szanálásra!
— Akkor miért támogatták és hagyták jóvá öntödefejlesztési tervüket?
— Kár lett volna a szakemberekért, és az öntödére is szüksége van a megyének. Egyébként is: mindenképpen ki kellett volna települniük, városrendészeti okokból.
— Az ÉPGÉP most mégis tartósan számol a vállalat régi, központi telepével?!
— Felülvizsgáltuk a városi elképzeléseket. Úgy döntöttünk, hogy a három elavult telep közül kettőt sürgősen meg kell szüntetni, a törzsgyárnál pedig építési tilalmat rendeltünk el. Tíz év múlva kell Palinba költözniük.
— Miért engedélyezték, hogy éppen itt létesítsenek modern, több emeletes irodaépületet?
— A szociális körülmények miatt. Egyébként sem megy kárba, jó lesz turistaszállónak ...
— Mi lesz a régi nagykanizsai termékek sorsa?
— Az ÉPGÉP kötelezte magát, gondoskodik a zavartalan ellátásról — hangzik a válasz. — Persze ezt elég nehéz lesz nyomon követni, reméljük, nem szaporodik a hiánycikkek száma ...
— Mennyiért vette meg az ÉPGÉP a vállalatot?
— Megközelítően negyvenmillió forintért. — Megérte? — Nekünk mindenáron szabadulni kellett ettől a nyűgtől... Van rá több határozat is. A vasipar nem áll egyedül: tavaly eladtuk az ottani Finommechanikai Vállalatot is az Egyesült Izzónak!
Micsoda új javaslat!
— Az INTERCOOP „nem adja fel”! Bár már negyedik éve foglalkozunk ezzel a témával, most ismét újra kezdjük — magyarázza Toldy Ősz Iván gazdasági vezérigazgató-helyettes. — Tárgyalunk az Öntödei Vállalattal a Palinban tárolt gépek egy részének átvételéről.
— Mire használnák? — Radiátorgyártásukat korszerűsítenék vele ... Ismét ott tartunk, ahol négy évvel ezelőtt elkezdtük, hiszen ha sikerül is az üzlet, ebből csak részegységkooperáció lesz, és nem kazán ...
A napokban a NIKEX javaslatot nyújtott be a Külkereskedelmi Minisztériumnak, újabb tőkés kooperáció megvalósítására. Témája: a Stréberhez „megszólalásig” hasonlító kazángyártás-értékesítés. Mivel valóban nagyon sokaknak lenne szükségük erre a lakossági és „mini” kommunális kazánra...
*
Mindehhez csak néhány kérdést tudunk hozzátenni: a koordinációra hivatott ipari és külkereskedelmi tárcák miért nem érvényesítik határozottabban akaratukat? Szelektív iparpolitikának nevezhető-e az, ami a Nagykanizsai Vasipari Vállalattal történt? Befolyásolhatja-e a vállalati presztízs a népgazdasági érdekek érvényesítését?

Bossányi Katalin

 Építők lapja, 1978. október 30. 

Apró hírek

BEFEJEZŐDÖTT az új 3200 négyzetméter alapterületű csarnok alapozása az ÉPGÉP palini gyáregységében. Javában folyik a pilléroszlopok szállítása. A szerelést rövidesen megkezdik.

HAMAROSAN ELKEZDI gyártani a túlterhelés gátlókat az ÉPGÉP nagykanizsai gyára. Az új termékhez szükséges szakmai tudnivalókat már négy dolgozó tanulja a budapesti emelőgyárban.

 Zalai Hírlap, 1979. november 14. 

Zalai Műszaki Napok
A Gépipari Tudományos Egyesület
rendezvényei
...
Az MTESZ két városi szervezetének önálló programjaival folytatódott tegnap a Kanizsai Műszaki Napok ’79 rendezvénysorozata. A Hevesi Sándor Művelődési Központban az Épgép vállalat nagykanizsai gyára és a Gépipari Tudományos Egyesület területi szervezete, délután pedig ugyanitt a GTE automatizálási szakcsoportjának kanizsai szervezete és az EIVRT nagykanizsai gépgyára látta vendégül a különböző üzemek, vállalatok és szövetkezetek adott téma után érdeklődő szakembereit
Délelőtt a híd- és bakdaruk gyártása szerepelt a programban, melyen belül először Szarvas Miklós, az Épgép vezérigazgató-helyettese tartott előadást a szakma jelenéről, fejlesztéséről, a kanizsai gyár elért eredményeiről, majd az építőgépek tervszerű karbantartó tevékenységével, az erre irányuló törekvésekkel ismerkedhettek meg a résztvevők. A galvánüzemi szennyvízkezelés jelenlegi helyzete és fejlesztési irányai című ankéton a házigazda szerettét ellátó EIVRT nagykanizsai gépgyárának előadói a témával kapcsolatos technológiák továbbfejlesztésére tett kutatásaikról és a galvánszennyvíz tisztítási műveletnél fontos szereppel bíró automata üzemmódú ph, illetve rh szabályozás gondjairól, valamint az elektrokémiai műszerek alkalmazásáról.

 Zalai Hírlap, 1979. december 5.  

A satutól a bakdarukig. Jó úton az Épgép kanizsai gyára

Az Épgép nagykanizsai gyára 1977 óta dolgozik a jelenlegi formában, korábban két önálló vállalatként működött. Mind a vasipari vállalat, mind pedig a Mezőgép palini gyáregysége a város kisebb üzemei közé tartozott, hagyományos technológiával állította elő termékeit. Az Épgép nagyszabású terveibe jól illeszkedett az 1977 elején még 863 főt foglalkoztató gyár. A cél — mintegy 251 millió forint ráfordítással — olyan építőgépgyártó üzem kialakítása, amely bizonyos típusok előállítása mellett a hazánkban forgalmazott lengyel és szovjet földgépek javítását is elvégzi.

Változik a termékszerkezet

A szebb jövőt ígérő tervek megvalósítása nem megy máról holnapra. Alapos profiltisztítás jellemezte az eltelt éveket Az esernyő- és galvánüzem tavaly szüntette be munkáját, de már előzőleg több olyan termék gyártásával leálltak, amely nem illett a távlati célok közé. Így különböző fafúrók, fűrészgépek hullottak ki a rostán.
Helyükre olyan kisgépek jöttek gyártmányként, amiket az egyre nagyobb ütemben fejlődő hazai építőipar igényel. A konténerek, a szerelési segédeszközök, a különböző ablakdaruk után 1978-ban már a nagyértékű híd- és bakdaruk gyártása is megkezdődött. Az új profil természetesen nem minden zökkenő nélkül kapott teret a nagykanizsai gyárban.

Kisebb létszám, nagyobb termelés

A műszaki dokumentációk, az anyagok, alkatrészek beszerzése egész sor gondot jelentett vezetőknek, beosztottaknak egyaránt. Az első évben közel száz fővel kisebb létszámmal 121 millió forintos termelési értéket értek el, de nyereség nélkül zárták az évet. Tavaly, amikor az első nehézségeken túl volt a kollektíva és bizonyos rutinra is szert tettek a szakemberek, már kedvezőbb kép alakult ki a nagykanizsaiakról. Újabb 90 fővel csökkent a létszám, de a 165 millió forintos termelési érték mintegy 9 millió forint nyereséget hozott, s négyezer forinttal nőtt a bérszínvonal, amely ebben az évben meghaladja a 66 ezer forintot. Az idei esztendő már az előírt 650 fős munkajogi létszámra való beállítást is meghozta. A 180 millió forintos termelés ugyancsak megfelel az elvárásnak.
Tehát jobb évről beszélhetünk, ám az ideális körülményeket megteremtő beruházás mégis háromnegyed évet csúszik. A Palinban épülő 3240 négyzetméter alapterületű csarnok terveit késve adta az Iparterv, majd később különféle paneleket sem lehetett beszerezni. Így csak a jövő év második felében lehet szó az üzemi csarnok betelepítéséről. A fejlesztés a palini gyáregységet a város jelentős ipari bázisai közé emeli a darabonként fél-egymillió forint értékű híd- és bakdaruk gyártása mellett 1983-ra évi 100 millió forint értékű gépjavításra lesz képes.

A második szakmáért

Ahogy a kisüzemi gyártást lépésről lépésre felváltja a korszerű technika, gyártmányszerkezet, úgy újul meg az itt dolgozó kollektíva. Folynak az átképzések, a második szakmák megszerzése állandóan napirenden van. Csak minősített hegesztői vizsgát eddig mintegy ötvenen tettek, de a lakatos és forgácsoló szakmában is olyan tanfolyamok indultak, amelyek a javítási munkához adnak megfelelő ismeretet.
A legnagyobb gond ezen a területen, hogy 117 fő még ma sem rendelkezik az általános iskolai végzettséggel, holott enélkül lehetetlen a szakmunkásképzés. Pedig az Épgép nagykanizsai gyárában mind inkább szükség van a jól felkészült szakemberekre. Az új vezetés vallja, hogy elengedhetetlen a náluk gyártott építőipari gépek műszaki továbbfejlesztése. Igazuk van, annál is inkább, mert kimondatlanul is tudott, hogy akik e gyártmányokat átadták, nem a leggazdaságosabb, legjobb termékeiktől akartak megszabadulni.
Tavaly 31 beadott újítás, idén közel ötven bizonyítja a szellemi gyarapodást. De a fejlesztő mérnökök sem tétlenkednek. Az építőipar igényeit szem előtt tartva Dézsi János például, tovább fejlesztette az ablakdarut. Az új konstrukció nemcsak sokkal könnyebb és sokoldalúbb, de kezelhetősége, szerelhetősége is egyszerűbb. A 600 kilogramm teherbírású gyorsfelvonónak szintén növelték a megbízhatóságát, pontosságát. S miközben nőtt a használati értéke, csökkent az önköltsége. És e követendő példák egyre szaporodnak az Épgép kanizsai gyárában.

Győri András

 Építők Lapja, 1980. február 4. 

Orvosi rendelőt alakítottak ki az ÉPGÉP nagykanizsai gyárának palini üzemében, amely az ottani száznegyven dolgozó rendszeres üzemorvosi vizsgálatát teszi lehetővé.

 Építők Lapja, 1981. november 9. 

Volt, nincs Warynski-földmunkagép

Amikor az ÉPGÉP nagykanizsai gyárának fejlesztésében döntöttek az illetékesek, a gépgyártás mellett a gépjavító bázis kiépítése legalább olyan hangsúlyt kapott. Amikor a bank a palini gyáregységhez a több mint 200 millió forint hitelt adta, egyértelmű volt: a saját gyártású híd- és bakdaruk, építőipari emelők mellett a Warynski típusú földmunkagépek kizárólagos javításának jogát kapja a gyár. Ennek megfelelően készültek a prognózisok. Ezek szerint az idei 233 millió forintos termelési értékkel nincs is gond, ám a várható 30 millió forintos gépjavító tevékenység nem éppen biztató a jövőre nézve. Már csak azért sem, mert a tervek szerint jövőre már a termelési érték felét kellene adni a gépjavításnak. Ez utóbbi csak feltételes módban írható, hiszen jelenleg az okozza a gondot, hogy nincsenek javítandó Warynski-gépek.

Pedig tavaly még a minisztériumiba is elmentek a mintegy ezer darab ilyen típusú földmunkagép gazdái, s a kanizsai szakvezetők gyorsan a szőnyeg szélén találták magukat. A panasz: itt vannak a nagy értékű gépek és nincs javítóbázis. Most pedig mi a helyzet: itt van a nagy értékű javítóbázis és nincsen javítani való Warynski. Hacsak azt a 13 darabot nem számoljuk, ami ebben az éven eddig elhagyta a gyárat. Pedig ebben az évben 25 gépet terveztek, s még attól tartottak, hogy kevés lesz. Jelenleg pedig jó, ha „erőszakkal” be tudják rendelni a gépeket.
Hogy egyáltalán javítani tudják ezeket a lengyel gépeket az nem ment könnyen. A pótalkatrészt forgalmazó ÉGV ehhez a típushoz szinte semmit sem tud adni, ők sem kapnak a lengyelektől. Ennek ellenére Nagykanizsán felkészültek. Hazai társ- és idegen gyárakkal kooperálnak, hogy legyenek hidraulikaelemek, hidramotorok. A hidraulikus berendezések ellenőrzésére külön műhelyt rendeztek be, speciális műszerekkel. Felhasználják az ÉPGÉP budapesti gépjavító gyárának tapasztalatait, s két házi újítással az ugyancsak hiánycikknek számító Ursus-motorok helyettesítését is, megoldották — MTZ és Zetor-motorokat építenek be. Egyes alkatrészeket pedig a kanizsai gyár állít elő. S ha már ezt megoldották, igyekeznek úgy csinálni, hogy jusson belőle a már említett ÉGV-nek, az ugyanis mindegy, ők adják az alkatrészt, vagy Nagykanizsára szállítják a gépet, így legalább a kisebb alkatrészcserénél megkímélik az üzemeltetőket a szállítási költségtől.
Mindez azonban nem oldja meg a kérdést: hogyan tovább. Mert ha nincs elég Warynskii, egyéb javítandó gépeket kell keresni. Már folynak a tárgyalások más típusú földmunkagépek javítására. A nagykanizsaiak elsősorban az ugyancsak jelentős számban üzemeltetett szovjet földmunkagépekre gondoltak. A kapcsolatot felvették a moszkvai gyárral, az előzetes tárgyalások is folynak. A kezdeményezés azonban még nem üzlet. Mindenesetre több a máig is hiányzó, tavaly még rossz Warynski-gépek tulajdonosainak szavánál.

Győri András

 Építők Lapja, 1981. november 23. 

Kiváló Munkáért kitüntetést kaptak az ÉVM területén:: ... Kocsis István (ÉPGÉP nagykanizsai gyár)